Férfi vs nő

A nő beszél, a férfi cselekszik.
Alapvető különbség köztünk, ami a várandósság alatt és a gyermek születése után különösen kirajzolódik.
Persze nincs ezzel semmi baj, mindegyiknek megvan a pozitívuma. Gyakran mégis nézeteltéréseket szül, meg nem értettséghez vezet, mert a nőt az érzelmei, ösztönei irányítják, amit szavakba is önt, kimond, mert tudja: ez önmagában segít neki megélni, feldolgozni, amin keresztül megy.
Férfiként ezt sokszor nehéz követni, akár ijesztő is lehet, mert feszít a "mit tegyek, hogy jobb legyen neki?" dinamikája. Akár azt is érezheti, hogy ő nem tett meg valamit, ő nem tett JÓL valamit.
Általában erről szó sincs, egyszerűen nőként, főleg a várandósság, szülés, gyerekágy hormonális és minden egyéb fizikai változásai alatt intenzívebben jönnek az érzések, gondolatok, félelmek, de az örömek is. Amit egy nő megél, kibeszél, megoszt, mert ez esik jól neki.
Gyermekágyas kísérőként segítek nektek abban is, hogy ezt a kétféle (persze most kicsit lesarkított) működést egymáshoz hangoljátok, hiszen mindenkinek nagyon fontos szerepe van ebben - és a későbbi - időszakban is. Fontos ez a támogatás azért is, hogy megtaláljátok egymáshoz az utat az új szerepeitekben, ne érezzék az apák magukat kirekesztve, nem találva az utat az anyához és a babához, az anyák pedig ne gondolják, hogy a párjuk nem érti őket, hogy egyedül maradtak az új, ismeretlen feladatokkal, érzésekkel.