Nézőpontok

Nemrég jött szembe velem ez a kép és nagyon megtetszett, mert sok minden benne van, amit én is látok.

Nagyon máshogy éli meg általában férfi és nő a babavárást, és a kisbabás korszakot. Ez természetes is, hiszen másban vannak. Nem lehet összehasonlítani annak megélését, hogy valaki fejlődik bennem, ennek minden fizikai és lelki velejárójával, és azt, hogy mindezt kicsit kívülről, persze amennyire tudom, bevonódva élem meg.

Amíg ezt természetesnek fogadja el egy pár, jól összehangolják a más megélést, nincs is ebből probléma. A nő növeszti magában a kicsit, szoptatja, gondozza, átmegy a szülésen, a hormonális változásokon, a férfi pedig próbálja a biztos, nyugodt hétteret megteremteni ehhez, és amiben ő is tudja, kivenni a részét.

Akkor van ebből nehézség, amikor azt várjuk el a másiktól, hogy a teljesen máshonnan, más érzésekkel, más fázisokkal megélt élménye ugyanaz legyen, mint a miénk. Ha nem érzékenyül el egy apa, amikor a magzat szívhangját hallja, nem azért van, mert nem várja, vagy nem szereti, hanem mert egész egyszerűen nem ugyanazt és ugyanúgy él meg, mint az anya. Az ő fejében lehet, hogy az megy, mit kell alakítani a házon/lakáson, vagy hogyan tud többet otthon lenni.

Ha egy anya számára időlegesen elkezd minden a baba körül forogni, nem azért van, mert már nem fontos a párja, vagy az együtt töltött idő, hanem mert az ösztönei arra vezetik, hogy azt a kiszolgáltatott kisembert gondozza minden erejével, figyelmével.

Ha egy férfi nem tudja megértően végighallgatni többedszerre is a párja szüléséléményét, annak nehéz pontjait, amit sokszor (akár öröm)sírás kísér, az nem azért van, mert nem szeretne segíteni, vagy nem érdekli, hanem mert férfiként cselekvő, főleg, amikor azt látja, hogy a párjának valami nehéz, és ilyenkor azt várja, hogy meglássa, miben tud ő effektíven, tevőlegesen segíteni. Nehéz megértenie, hogy semmiben, csak hagyja, hogy kimondodjón, aminek ki kell, és ha kell századszori végigbeszélés után, de helyére kerüljenek az élmények, érzések.

Ha egy anya a sokéves várakozás ellenére csak fáradt, elkeseredett, nyúzott, amikor az apa hazaér, az nem azért van, mert nem szereti a babáját, vagy máshogy csinálna bármit, hanem azért, mert nagyon kimerült, és nagyon egyedül van.

Sokáig tudnám sorolni a gyakori eéltéréseket, amik félreértéseket szülnek. Nagyon fontos figyelni egymásra, és már a szülés előtt beszélgetni arról, ki mit vár, kiben mi zajlik, feleleveníteni, hogyan tudott a pár nehézségeken, akár félreértéseken átmenni, hogy aztán ez muníciót adjon majd, amikor már megszületett a baba, kevesebb az idő, az errő egymásra.

Gyermekágyas kísérőként segítelek benneteket abban is, hogy a kezdeti időszakban egymásra is tudjatok hangolódni, a családdá válás folyamatában a párkapcsolat is fókuszban maradjon. Hiszen ez mindennek az alapja.